Az Év Múzeuma, 1998

Thorma János Múzeum

Halasi Múzeum Alapítvány Halaspack Bt. Homokhátsági Hulladékgazdálkodási Kft. RexTerra Kft. Bácska Mérnöki Kft. Perfekting Krausz és Társai Bt. Ganzair Kft. Tricomp Kft. Ván Iroda Kft. Totya Boltja Csipke Hotel
1870-1902 1902-1917 1917-1929 1929-1937 Galéria

Thorma János

Thorma János

(Kiskunhalas, 1870. április 24. - Nagybánya, 1937. december 5.)


Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. Apja csopaki Thorma Béla adóhivatali pénztárnok, anyja galántai Fekete Gizella.

A halasi rokoni szálak nem szakadtak el azután sem, hogy a család áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. Vári Szabó István polgármester ösztöndíjat járt ki Kiskunhalas városánál a fiatal, tehetséget mutató festőnek, hogy külföldön tanulhasson. Thorma János szülővárosában járva több portrét, életképet festett (Berki Antal és felesége, Bessenyei István, Kossuth Lajos, Szenvedők) élményei alapján, és megrendelésre.

A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, az 1848-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. Mikor Thorma a nagybányai minoriták iskolájába került, a gimnáziumi évek alatt, a gyermekkor mesévé színesedett elbeszélései immár konkrét történelmi ismeretekké hitelesedtek.

A pályakezdő Thorma előbb Pestre ment, Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe.

Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. Thorma 1891 és 1895 között dolgozott Párizsban; a Julian Akadémiát látogatta, Szenvedők című első nagy képe Mention honorable elismerést kapott a Párizsi Szalonon 1894-ben.

A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője.

Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvégharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma.

Jól kitapinthatók a kolónia történetében feladatvállalásainak határai. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Fizikailag is közel került ugyanakkor a művésztelephez, a közösséghez. A távoli Felsőbánya utcából anyja halála után elköltözött; 1917-től a kolóniakertben bérelt műtermet és lakást.

Összetett, olykor ellentmondásos egyéniségében minden más hangzaton átütött a karizmatikus vezető jelleme, a mély hivatástudat és a vezérségre született becsvágy. Művészete válságos szakaszaiban szervező-irányító aktivitása erősítette önbizalmát. Szeretett vezetni, így hát jól is végezte feladatát. Bernáth Aurél jegyezte fel róla: "Ha Thorma külsejére gondolok, emlékeimben még ma is úgy él (…) szép, konok és komoly, napbarnított férfi volt, egyenes tartással, erős arcvonásokkal és fehér hajjal. Csendes, szilárd, bár szűkszavú beszéde súlyt adott mozdulatainak, és nézése is támogatta szavát, ahogy egy kissé oldalról szemügyre vette a vele társalgót". (Bernáth Aurél: Utak Pannóniából. Budapest, 1960. 23.)

Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának. Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. Autoritását a bukaresti művészkörök épp úgy elismerték, mint a helyi politikai vezetők.

A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Feleségével közösen kiállított Szatmáron az 1931-es esztendő őszén.

A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel. Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette tíz év megszakítással negyed századon át, élete végéig.

Thorma az élete folyamán nyitott volt a különböző művészi irányzatok iránt és már az 1900-as évek elején igyekezett változtatni, fejleszteni festészetén. Így jött létre az a néhány gyönyörű, mélytüzű színekkel festett alkotása, mint a Kocsisok között, Kártyázók, Napraforgós csendélet.

Az 1910-es évek elején vékony színfelületeket hoz létre, élénk, keveretlen színfoltokat alkalmaz (pl. Húsvéti kenyérszentelés, Borsót fejtő parasztember, Tavasz). Az 1920 utáni festészetében sikerült egyéni hangnemben, egyedülállóan lírai hangvételű, természetbe és tájképbe emberi, női alakokat helyezve remekműveket alkotnia. Sajnos, ezen munkáit Erdélyen kívül szinte senki nem ismerte.

Igaz, hogy 1939-ben a Nemzeti Szalon egy kéthetes kiállításon megemlékezett róla, de ez rövidsége és a válogatás hiányossága miatt nem érte el célját, reálisan bemutatni az utolsó évek munkásságát. A kiállítás után néhányan észrevették értékeit, méltánytalan mellőzését. Sajnos kevesen voltak. Véleményük a második világháború és az azt követő kultúrpolitika miatt a feledésbe merült. Sümegi György érdeme, hogy 2003-ban megjelent dolgozatában ezekre felhívta a figyelmet. Kállai Ernő idézett értékelése szerint „ahol az emberi alakot a pillanatnyi, véletlen helyzet keretében kapcsolja egybe a tájjal, ott kitűnő, ízig-vérig eleven, festői műveket alkotott. Öregkori képei között rendkívül meglepő értékek akadnak. (Sümegi György: Thormáról (és a nagybányaiakról) ismeretlen (?) művészettörténeti forrásokból. In.: Szakál Aurél: Thorma János 1870-1937. Kiskunhalas, 2003. 154.)

Munkácsy őszinte feljajdulását idézi Thormáról írt nekrológjában Dési Huber István. "Óh! mennyivel nehezebb megtartani a hírnevet, mint megszerezni!" (Korunk, 1938/1.) Az Aradi vértanúk szerzőjének hajdani példátlan sikere soha többé nem ismétlődött meg. Nagybánya lakóinak és Erdély népének őszinte gyásza kísérte utolsó útján a kolóniát és a festőiskolát személyében megtestesítő Thorma Jánost.

Forrás:
Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei. Miskolc, 1994, 96-98.,
Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. Kiskunhalas, 1998, 9-11.

Galéria Thorma János festményeiből

A Múzeumban látható Thorma János festmények

Talpra magyar!

Talpra magyar!
olaj, vászon, 380 x 600 cm (1898-1937)

Almaszedő

Almaszedő
olaj, vászon, 56 x 69 cm (1936)

Festőnő

Festőnő
olaj, vászon, 100 x 80 cm (1934)

Domboldal

Domboldal
olaj, vászon, 92 x 99 cm (1930-as évek)

Gesztenyés

Gesztenyés
olaj, vászon, 74 x 94 cm (1926)

Húsvéti kenyérszentelés

Húsvéti kenyérszentelés
tempera, vászon, 175 x 130 cm (1912-1918)

Aradi vértanúk

Aradi vértanúk
olaj, vászon, 350 x 640 cm (1893-1896), a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

Másutt található Thorma János festmények

Bilcz Irén képmása

Bilcz Irén képmása
olaj, vászon, 111 x 97 cm (1892), Magyar Nemzeti Galéria

Október elsején

Október elsején
olaj, vászon, 154,5 x 215 cm (1903), Magyar Nemzeti Galéria

Kocsisok között

Kocsisok között
olaj, vászon, 100 x 120 cm (1902), Magyar Nemzeti Galéria

Szenvedők

Szenvedők
olaj, vászon, 250 x 300 cm (1892), Magyar Nemzeti Galéria

Önarckép

Önarckép
olaj, vászon, 50 x 45 cm (1910 körül), Magyar Nemzeti Galéria

Borsót fejtő parasztember

Borsót fejtő parasztember
olaj, vászon, 70 x 61,5 cm (1910 körül), Magyar Nemzeti Galéria

Ibolyaszedők

Ibolyaszedők
olaj, vászon, 73,5 x 100,5 cm (1920), Magyar Nemzeti Galéria

Őszi táj

Őszi táj
olaj, karton, 69,5 x 100 cm (1920), Máramaros Megyei Múzeum

Fehérkendős hölgy

Fehérkendős hölgy
olaj, vászon, 69 x 56 cm, MKB

Női akt kék hátterrel

Női akt kék hátterrel
olaj, vászon, 80 x 100 cm (1930-as évek), magántulajdon

Bódító virágözön

Bódító virágözön
olaj, karton, 57,5 x 66,5 cm (1928), magántulajdon

Borús időben

Borús időben
olaj, vászon, 80 x 105 cm (1920-as évek), magántulajdon

Nagybányai Olympia

Nagybányai Olympia
olaj, vászon, 75 x 100 cm, magántulajdon

Hölgy nagybányai tájban

Hölgy nagybányai tájban
olaj, vászon, 100 × 80 cm, magántulajdon

Koratavasz Nagybányán

Koratavasz Nagybányán
olaj, vászon, 75 × 88 cm, magántulajdon

Jupiter és Dioné

Jupiter és Dioné
olaj, karton, 56 × 68 cm, magántulajdon

Szerelmesek a mezőn

Szerelmesek a mezőn
olaj, vászon, 74 × 100 cm, magántulajdon

Meghitt pillanat

Meghitt pillanat
olaj, vászon, 85 × 112 cm, magántulajdon

Réten

Réten
olaj, vászon, 54,8 × 69 cm, magántulajdon

Modell nagybányai tájban/Dombon ülő nő

Modell nagybányai tájban/Dombon ülő nő
olaj, vászon, 75 × 95 cm, magántulajdon

Ősz Nagybányán

Ősz Nagybányán
olaj, vászon, 60 × 78 cm, magántulajdon

Pirosruhás lány nagybányai őszi tájban

Pirosruhás lány nagybányai őszi tájban
olaj, vászon, 49 × 79 cm, magántulajdon

Tavasz Nagybányán

Tavasz Nagybányán
olaj, vászon, 127 × 107 cm, magántulajdon

Délebéd a nagybányai Zazar-parton

Délebéd a nagybányai Zazar-parton
olaj, vászon, 60 × 80 cm, magántulajdon

Nagybánya látképe

Nagybánya látképe
olaj, vászon, 80 × 100 cm, magántulajdon

Táncosnő

Táncosnő
olaj, vászon, 100 × 82 cm (1902, 1928), magántulajdon

Csók

Csók
olaj, fa, 20 × 15 cm , magántulajdon

Festőnők

Festőnők
olaj, karton, 34 × 50 cm, magántulajdon

Tavaszi virágcsokor vázában

Tavaszi virágcsokor vázában
olaj, vászon, 101 × 80,5 cm, magántulajdon

Rózsaszínruhás hölgy a vízparton

Rózsaszínruhás hölgy a vízparton
olaj, vászon, 31,5 × 43,5 cm, magántulajdon

Piros kalapos hölgy

Piros kalapos hölgy
olaj, karton, 56 × 44 cm, magántulajdon

Hegedűszó

Hegedűszó
olaj, karton, 63 × 47 cm, magántulajdon

Fürdés után

Fürdés után
olaj, vászon, 94 × 74,5 cm, magántulajdon

Tájkép holddal, felhők mögött

Tájkép holddal, felhők mögött
olaj, vászon, 57 × 69 cm, magántulajdon

Hölgy virágcsokorral

Hölgy virágcsokorral
olaj, vászon, 76 × 61 cm, magántulajdon

Férfi portré

Férfi portré
olaj, vászon, 59 × 48,5 cm, magántulajdon

Női portré

Női portré
olaj, fa, 55 x 42 cm, magántulajdon

6400 Kiskunhalas Köztársaság u. 2.   |    tel./fax: (77) 422 864   |   e-mail: muzeum@halas.hu Thorma János Múzeum Kiskunhalas Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat
©