Thorma János Múzeum

Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet

Hírek Múzeumtörténet Gyűjtemények Információk Kirándulások Múzeumbaráti Kör Halasi Múzeum Alapítvány

"Szenvedélyem a hazai régiségekre is vonz"
Révész György régiséggyűjteménye 1824-1874

(Írta: Wicker Erika)

Éppen 175 éve annak, hogy egy halasi fiatalember figyelmét felkeltette a múlt. Olvasmányai irányították-e, vagy földeken talált edénydarabok, réges-régi pénzek, ékszerfélék, esetleg az öregektől hallott elbeszélések, legendák hatottak-e rá, nem tudjuk. Négy évtized távlatából visszatekintve maga is csak szűkszavúan emlékszik a kezdetekre: "mint halasi kívántam tudni azt, hogy ezen kun városnak több mint 10 négyszögmértföldet tevő határa (...) lakatlan volt-e, vagy mikor és mi nemzetek lakhatták azt. A könyvekből vagy írásokból próbáltam nyomozni! de eddig elég kevésre mehettem..."

bővebben » Túlságosan is szerény szavak! Mert Révész György többet tudott a halasi határ történetéről, mint előtte - s nagyon hosszú ideig utána - bárki más. "Könyvek" és "írások" nem is igen segíthették, hiszen azok nagyrészt abból a forrásból merítettek, melyet a fél évszázados gyűjtőmunka során létrejött Révész-féle régiséggyűjtemény teremtett meg.

A híres halasi Révész-család sarja gazdálkodó, középvagyonos szüleinek köszönhetően tanult ember volt. Középiskolái egy részét Debrecenben végezte, majd közigazgatási pályára lépett, és már fiatalon Halas árvagyámja lett. Ekkoriban támadt fel egész életét meghatározó szenvedélye a környék régmúltja iránt: "1824-ik év óta a határban talált régi pénzekből adatokat gyűjtögettem, helynevek, Halmok, Templom, temető s szélhordta homokos tájékok körül szemlélődtem; és még a Pusztában lakó birtokosoktól, szántóktól, pásztoroktól szüntelen tudakozódtam; ahonnan pénzt vagy más talált régiségdarabokat kaphattam, azt feljegyezgettem."

Az érdekes tárgyakat igyekezett megszerezni, s vagyonos ember lévén a vásárlásokat is megengedte magának. "Gyűjtőszenvedélyére jellemző - írja Nagy Czirok László -, hogy az alsó városszéli ún. Templomhely megbontásakor, amikor annak egy részét úttöltéshez elhordták, ő hétszámra ügyelt, hogy a földhordáskor az előkerült tárgyakból semmi el ne kallódhasson. Ha megtudta, hogy valamerre régi tárgyak kerülnek elő a föld alól, rögtön a helyszínen termett, s mentette, ami még menthető volt." E gyűjtőszenvedély eredményeképpen jött létre az a régiséggyűjtemény, mely még Révész életében országos hírűvé vált.

A gyűjtemény nagyságáról nincs pontos számadatunk. Az egyik híradás szerinti 20.000 darab nyilvánvaló túlzás. Közelebb állhat a valósághoz a Lyceumi Értesítő beszámolója, mely szerint "több mint négyezer darabból álló réz, ezüst és arany - tekintélyes részben Árpádkori, melyek között unikumok is találtatnak (...)-, úgyszintén: cserép, fegyver s egyéb valódi históriai értékkel bíró darabok". Maga Révész természetesen pontos lajstromot vezetett gyűjteményéről, de feljegyzései sajnálatos módon megsemmisültek vagy elkallódtak.

Eredeti formájukban maradtak ránk azok a híradások, melyek országos archaeológiai szaklapokban jelentek meg, s a gyűjtemény egyes darabjairól tudósítanak: "Halasi birtokos, Révész György úr gyűjteményében van egy vastag cserépből készült edény, (...) alul csúcsos, középett majd éllel dudorodó, karimáján két átellenes helyen két-két lyuk van, akasztásra alkalmas". Kár, hogy pontos lelőhelyét nem tudjuk a leírás alapján Árpád-kori cserépbográcsnak. "Bronz karpereczek és gyöngyszemek (...) sőt sok egymásba font, de hamar összetörött bronz gyűrű" a temetőben, sírásás alkalmával került elő. Az Ördögárokból római ezüstpénz került Révész birtokába.

45 évvel a gyűjtőmunka megkezdése után érlelődött meg Révész Györgyben a törekvés, hogy gyűjteményét a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye. 1869. május 17-től több napra megkapta a városháza termét, hogy "rendezetten" mutathassa be a halasi határból előkerült - elsősorban régészeti - leletanyagot. A kiállítás megtekintésére a "közelebbi kun községek" kerületi tisztviselői is meghívást kaptak, s mindazok, akik a gyűjteményt "szívesek voltak eddig is szaporítani." A kiállításról sajnos nincs más információnk. Annyi azonban bizonyos, hogy a Révész-féle régiséggyűjtemény ekkorra már országszerte híressé vált: "érdekes tárgyakat foglalhat magában Révész úr gyűjteménye, és igazán sajnáljuk, hogy itt Pesten nem állíthatjuk ki kellő biztosság mellett n. múzeumunkban, hol egy két hó alatt ezeren láthatják, míg Halason csak kevesen férnek hozzá azok közt, kik a dologhoz valóban értenek."

Míg a kiállítás látogatóit jórészt a tárgyak sokfélesége és szépsége nyűgözhette le, a szakemberek pontosan tudták: Révész érdeme nemcsak az, hogy "évek óta gyűjti a város körül található régiségeket s abból egy jól rendezett múzeumot állított össze", hanem a gyűjtemény "azért is nevezetes, hogy minden darabja találtatási helye is fel van tüntetve." Mai szemmel nézve ez Révész legnagyobb érdeme, hiszen ma is alapszabály az előkerült régészeti leletek pontos helyének feltüntetése. Enélkül - legyen mégoly szép is, - egyetlen tárgy sem használható fel hitelesen egy-egy terület történetének megírásához.

Ma már senkit sem találni, aki az eredeti Révész-jegyzőkönyveket látta volna. Ismét Nagy Czirok László feljegyzéseire hagyatkozhatunk csak. Tőle tudjuk, hogy Révész az évtizedek során megszerzett tárgyakról feljegyzéseket készített, azokat a begyűjtés sorrendjében pontosan lajstromozta. Nemcsak a lelőhelyeket, hanem a tárgyak leírását, méreteit, korát is feljegyezte, s numizmatikai ismeretei és szakkönyvek alapján a régi pénzeket meg is határozta. Nagy Czirok a gimnáziumi régiségtárban őrzött, s a régiségtár nagyobb részével együtt megsemmisült 11 vagy 13 bekötött lajstromot még látta, s az 1930-as évek közepén röviden kivonatolta: "Naplójából (...) 17 oldalon leírtam s lerajzoltam az általa feljegyzett és lerajzolt fontosabb talált tárgyakat, mintha csak éreztem volna, hogy írását a háború fergetege el fogja pusztítani."

Érdekes ismétlődés: Nagy Czirok László kivonatolása ugyancsak elveszett, de szerencsére ezt a 17 oldalt előbb többen is lemásolták. Évtizedek múlva, 1984-ben az azóta elhunyt dr. Nagy Lóránt helyi kutató és ismert numizmata szívessége folytán másolhattam le saját, a Nagy Czirok féle kivonatolást betűhűen tükröző példányát, melyből sajnos már hiányoztak a rajzok. A közelmúltban pedig újabb, részben rajzos példányok is feltűntek, melyek korát, eredetét és hitelességét illetően további vizsgálatok szükségesek.

A kivonatolások alapján az alábbi területekről kerültek tárgyak a Révész-féle régiséggyűjteménybe: FehértóPörnyehalom, DebeákLegelő, Debeák déli része, Debeák-Akolsík, Inoka-Pinczehegy, Balota-Református Egyház földje, Balota középső és nyugati része, Balota-Kőhalom, Bodoglár-Ördögárok, Bodoglár-Ártán halom, Fehértó-Templomhegy, Fehértó-Várhegy, Fehértó-Bibó Károly birtoka, Alsókistelek, Felsőkistelek, Füzes alsó része, Füzes-Bikádi föld, Zsana-Gyevi föld, Kőkút, Tajó, Pirtó, Eresztő, Rekettye, Alsókisszállás, Szőlőhegy, Fejetéki forrás, Sóstó, Templom-hegy környéke, katolikus temető melletti Kápolnahely, Piacz hegy, Czifra hegy, Akasztó hegy, Zöldhalom, Zsidótemető, Tófenék, Harka, Csala puszta-Templomhely.

Idézzük példaként az egyik lelőhellyel kapcsolatos feljegyzéseket: "Debeákban a legelő környékén a futóhomokos tájékról római pénzekből II. Valentiniánusé, Probusé, Constantiusé, Diocletiánusé (...) találtattak. Árpád-házból valók szintén a szél által kihordott homokos tájékon I-ső Szent Istváné, II. és III. Béláé, II. Andrásé ezüst és IV. Béláé és más kuntatár rézpénzek Későbbi uralkodók apró ezüst pénzei, I-ső Ferdinándé (...) I-ső Leopoldé. Itt találtatott 1825-ben II. András idejebeli kis képes rézkereszt, mely felvarrható volt, ily alak a pénzen is látható, hihető, hogy a Jeruzsálemi útra volt katonák viselhették. Találtatott 1816-ik évben egy ember hulla páncélosan, fegyveresen, a fegyvert vagy kardot kováccsal elrontották, a páncélt széjjel szaggatták, belőle két darabot mutathatok; nyilak, zablavas, ezüst gyűrű fej, amely keresztes, kiskések, gomb, rézfüggők. Buzogány kettő, egyik réz, vasnyéllel, másik vas; kis őrlőkő darabok, cserép darabok..."

A Révész-féle feljegyzések kivonatolásában az egyes tárgyak származási helye sajnos nincs pontosan feltüntetve, legfeljebb csak égtáj szerinti megjelölésük és olykor esetleg két, egymáshoz közel fekvő lelőhely egymástól való becsült távolsága. Így azután az egyes lelőhelyek hitelesítése kilátástalannak, de mindenképpen igen nehéznek látszik. Azt persze nem tudhatjuk, hogy az eredeti lajstromokban ennél pontosabb volt-e a lelőhelyek megjelölése, esetleg volt-e pontos vagy akárcsak hozzávetőleges térképvázlat Révész gyűjtőterületéről. Akár így volt, akár úgy, az elkallódott leleteknél is nagyobb veszteség a gyűjtő által személyesen feljegyzett és olykor lerajzolt tárgyak lelőhelyeiről készült, állítólag több kötetet kitevő lajstromok megsemmisülése vagy elkallódása. Pótolhatatlan munka volt, melyet immár nélkülözni kényszerülünk Halas és környéke történetének felvázolásakor.

"A szép haladásnak indult helybeli ref. gymnasium múzeumának érdekes kis régiséggyűjteménye van..."
A halasi lyceum érem- és régiségtára 186(?) - 1874

(Írta: Wicker Erika)

Egy hónappal a Révész-féle levél közlése előtt az Archaeológiai Értesítő 1869-es egyik száma közli azt a tudósítást, mely a helyi református lyceum régiségtáráról ad hírt. Ekkor a gyűjteményben az "őskori agyagmivesség példányai" és "középkori tárgyak" mellett elsősorban az érmék, római pénzek, Árpád-házi és középkori királyok veretei képviseltették magukat nagy számban.

bővebben » A lyceumi érem- és régiségtár keletkezésének idejéről nincs információnk. A gyűjtés a század közepe táján kezdődhetett, hiszen az 1871-ben induló Lyceumi Értesítőben olvasható első pontos adatunk szerint a régiségtár akkor már 1093 érem és 175 egyéb régiséget tartalmazott.

Az iskolai tanszertár, s benne a régiségtár elhelyezésére az 1860-as évek közepétől "az iskola épület észak-keleti sarok-terme jelöltetett ki; díszes és célszerű állványok építtettek." A gyűjtemények növekedésével 1872-ben egy újabb szomszédos helyiséggel bővült a tanszertár.

A régiségtár bizonnyal a nagyközönség számára is nyitva állt, hiszen 1869-ben így kesereg a tudósító: "Egyébiránt nagyon sajnálni való, hogy ezen edények, melyek bármelyik országos gyűjteménynek is díszéül szolgálnának, kis városunk múzeumában nem részesülnek a látogatók részéről a megérdemlett figyelemben."

Ha látogatók nem is ostromolták a régiségtárat, a Lyceumi Értesítő éves adatai alapján azért növekedett az adományozott tárgyak száma. Az 1872/73-ban számolt 1449 érem és 356 régiség egy év alatt 91 érmével és 16 egyéb régiséggel gyarapodott. Igazi, méltán állíthatjuk: országos jelentőségét azonban 1874-ben érte el, amikor egyesítették Révész György régiséggyűjteményével.

"Oly régiségi gyűjtemény ez, amelyhez hasonló a Duna és Tisza között nincs..."
A "Halasi múzeum" megalapítása, Révész György régiséggyűjteménye és a lyceumi régiségtár egyesítése 1874

(Írta: Wicker Erika)

Pontos adatokkal szolgálnak a református egyháztanács korabeli jegyzőkönyvei a Révész-féle régiséggyűjtemény és a gimnáziumi érem- és régiségtár egyesítéséről: "az elhunyt egyháztanácsos, Révész György úr által az évek hosszú során át ernyedetlen szorgalom, ügy buzgalom és nem csekély költséggel gyűjtött és legközelebbről városunk történetéhez igen becses adatot magában foglaló, s annálfogva bennünket nagyon közelről érdeklő, az elhunyt gyűjtő úr halálával törvényes örökösei birtokába jutott régiséggyűjteménynek az illető örökösökkel arra vonatkozólag, már folytatott tárgyalások után, általuk végleges ármegszabásként 2000 auftban megállapított árért, a főiskola részére leendő megvevését melegen ajánlja az egyháztanács figyelmébe."

bővebben » Az egyháztanács egyhangúlag elfogadta az indítványt, s állandó bizottságot hozott létre, melynek feladata a gyűjtemény megvásárlásának, átvételének és ideiglenes elhelyezésének lebonyolítása volt. E bizottság tagjai Szilády Áron és Gyárfás István elnökök, Baky József, Pázsit Antal, Szekér József, Varga Sz. István, Csontó Lajos "főiskolai igazgató tanár urak" és Péter Miklós egyházi jegyző voltak, kik a "lehető gyorsan teljesítendő eljárásokról" kötelesek voltak az egyháztanácsot időközönként értesíteni.

A "Révész György-féle régészeti gyűjtemény" adásvételi szerződését Révész György örökösei és a református egyházközség 1874. április 9-én kötötték meg. Másfél hónap múltán, május 23-án az egyháztanács elfogadta a bizottság jegyzőkönyvét és az adásvételi szerződést, s utasította Varga Sz. István főiskolai pénztárnokot, hogy "a szerződésben kitett fizetési határidőkben, a kötelezett részlet fizetést az illető örökösök részére (...) teljesítse."

Ugyanezen az ülésen Szilády Áron arról számolhatott be, hogy a Révész-féle régiséggyűjtemény rendezéséhez és végleges elhelyezéséhez a Nemzeti Múzeum igazgatósága - Szilády személyes közbenjárására - segítséget fog nyújtani: feleslegessé vált szekrényeikből segítik a halasi főiskola régiségtárának berendezését. A híres gyűjtemény további gondos kezelésének érdekében felmentették igazgatói hivatalából Csontó Lajos igazgatótanárt, mert "a főiskola részére megvett Révész-féle régiséggyűjtemény rendezése és állandó kezelése is reá bízatott."

1. kép. A Révész-gyűjtemény adásvételi szerződésének utolsó oldala a dátummal és az aláírásokkal. Kiskunhalas, 1874. április 9. (TJM 16544)

1874. augusztus 9. jelentős dátum mind az egyesített régiséggyűjtemények, mind pedig a mai kiskunhalasi Thorma János Múzeum történetében. Az egyháztanács e napi ülésén született ugyanis a döntés a két gyűjtemény egyesítéséről: "úgy az egyháztanács által a főiskola részére megvett Révészféle, mint már az azelőtt is a főiskola tulajdonát képezett érem, és régiséggyűjtemény állandó, és örök helyiségeül, a most mészárszékül használt középületet (...) az összes gyűjteménynek 'halasi múzeum' név alatt fenntartása mellett, engedné át."

Bár az egyesített régiséggyűjtemények továbbra is a gimnáziumi épületben maradtak, s a "halasi múzeum" elnevezést az iskolai értesítők a későbbiekben nem használják, a mai Thorma János Múzeum a "halasi múzeum" jogutódaként az ország legrégibb múzeumai közé tartozik, s körbélyegzőjében is őrzi az 1874. évi alapítás dátumát.

"Régiségtárunkat olyan lábra emelte, hogy az a vidéki múzeumok bármelyikével megállhatja a versenyt"
A gimnáziumi régiséggyűjtemény 1874-1949

(Írta: Wicker Erika)

A Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott tárlókban elhelyezett, több mint 6000 darabos régiséggyűjteményt még 1874. október 4-én megnyitották a nagyközönség előtt. Szilády Áron ekkor 64 "válogatott és igen szép" gipsz-öntvényt ajándékozott a gyűjteménynek. A régiségtár további sorsáról innen kezdve évről évre megbízható és pontos adatokkal szolgál a helyi gimnázium évenként kiadott Értesítője.

bővebben » A kis helyi "múzeum" még a következő években is igen népszerű volt mind a helybeliek, mind az átutazók körében. A téli hónapok kivételével minden vasár- és ünnepnap tartott nyitva, "s tömeges látogatásoknak örvend, mely alkalmakkor több-kevesebb ajándékozás is történik." Az érdeklődőknek nemcsak a nyitvatartási időben, hanem "jelentkezés folytán (...) bármikor készséggel" megmutatják a régiségtárat.

A gyűjtemény történetében igen jelentős volt 1876 nyara. Budapesten a VIII. Nemzetközi Őstörténeti és Embertani Kongresszus alkalmából rendezett kiállításon száznál több régészeti lelettel képviseltette magát a régiségtár, s a kongresszus két kiadványában is szerepeltek a halasi tárgyak. Ezek közül kettő ma is a Thorma János Múzeum régészeti gyűjteményének becses darabja, nagyobb részüket azonban már csak a két publikációból ismerhetjük. Egy év múlva a párizsi világkiállításon szerepel a régiségtár a híres fehértói középkori leletegyüttessel, mely később sajnos a Magyar Nemzeti Múzeumba került, s Halason csak másolatai maradtak.

2. kép. A gimnázium régi épülete 1996-ban. Szűcs Károly felvétele. TJMF: 22481

Az 1881/82-es tanévben a régiségtárat új helyiségbe költöztetik "azon helyről, amelyben az 1874. évtől fogva őriztetett." A főgimnáziumi épület utcai frontjának három termét e célnak megfelelően rendbehozták, s újabb tárolószekrényeket készítettek az immár 8600 darabos régiséggyűjtemény számára.

Az eddig adományokkal gyarapodó régiségtár történetében 1883/84-ben jegyzik az első vételt. A két vásárolt tárgyról közelebbi adatunk nincs. Ugyanebben az évben a korábban már Párizsban is bemutatott, 18 darabból álló fehértói középkori kincslelet a Budapesten rendezett ötvösmű - kiállításon szerepel.

Hamarosan újra költözni kényszerül a gyűjtemény. Korábban kialakított három termét tanári és pénztári helyiségként kívánja hasznosítani az iskola, ezért a régiségtár ideiglenes elhelyezésére két kis teremben és egy előszobában kerül sor.
1891-ben kezdődtek meg a Kossuth Lajos utcán ma is gimnáziumként működő új főgimnáziumi épület építési munkái. A következő évben a tanszertár gyűjteményeit is átszállították új helyükre. Nincs közelebbi információnk arról, hova helyezték el a régiségtárat, annyi azonban bizonyos, hogy 1893. április 9-től vasárnap délutánonként újra megnyitották a nyilvánosság előtt. "Tágas termeit" az érdeklődő közönség "nagy számban keresi fel", s ennek eredményeképp újabb adományokkal gyarapodhatott a gyűjtemény. Az új szerzemények biztonságos elhelyezése érdekében a református egyháztanács 100 frt értékben új szekrényt készíttetett.

3. kép. A gimnázium 1892-ben átadott épülete korabeli képeslapon. TJM 5870

Az 1897/98-as tanévre a régiséggyűjtemény közel 11.000 tárgyra szaporodott. Jelentős nagyságú éremgyűjteményt, 600-nál is több érmet ajándékozott a tanintézetnek egy budapesti ügyvéd, kinek elhunyt fia a főgimnázium tanítványa volt. Ugyanekkor került a régiségtárba Babó Sándor révén egy orgona is, "mely a helybeli templomban levő nagy orgonának kis alakban előállított utánzata."

Az érem- és régiségtár gondozását a századfordulón Thury József vette át. Ekkor és a következő években a régiségtár 500 korona államsegélyt kapott. Ennek felét két nagyobb szekrény készíttetésére használták fel, melyekben részben a gyűjteményt, részben az egyre szaporodó régészeti és numizmatikai szakkönyveket helyezték el.

A század eleje óta a gimnáziumi Értesítők igen szűkszavúak a régiségtár gyara-podását, működését, állapotát illetően, s ez a helyzet gyakorlatilag nem változik a következő évtizedekben. Csak a gyarapodási adatokat, az ajándékozók nevét közlik évről évre. Így pl. 1912/13-ban került a régiségtárba a kurucszobor-bizottság letétjeként Damkó József Búsuló kurucának pályanyertes eredeti gipszmodellje, mely jelenleg a Thorma János Múzeum állandó kiállításán látható.

Az első világháborúban a gimnázium tanárai is részt vettek, s a lehetőségekhez képest még a különböző harcterekről küldött tárgyakkal - pénzekkel, katonai felszerelési tárgyakkal, fegyverekkel - is gyarapítani igyekeztek a régiségtárat.
A század húszas éveinek Értesítői ismét csak igen gyér adatokat tartalmaznak a régiségtárról. Nem készülnek éves összesítők, s a gyűjtemény nagysága olykor az egyik évről a másikig nem változott. 1930-ban az anyag "rendezetlen, s ezért nem is nyilvános. Megfelelő szakember vezetése mellett való rendezése kívánatos és közérdekű volna." A helyzet a következő években sem változott meg, annak ellenére, hogy "a gyűjtemény anyagának szakszerű rendezése és hozzáférhető módon való elhelyezése megfelelő támogatás mellett méltó kezdete lehetne egy halasi múzeum fejlesztésének."

Az ideiglenesen rendezett régiségtárat ugyan 1932/33-ban újra megnyitották a közönség számára, de az érdeklődés meg sem közelítette a pár évtizeddel korábbit, s maga a gyűjtemény is 10 év alatt mindössze 80 tárggyal gyarapodott.
1937/38-ra a gyűjtemény helyzete tarthatatlanná vált. "A régiségtár az iskola egyik igen értékes és érdekes gyűjteménye, mely azonban anyagiak hiányában nem tölti be teljesen hivatását. Anyagi támogatást a régiségtár egyáltalán nem kap, így nem gondolhattunk eddig annak nagyobb mérvű rendezésére, átcsoportosítására. Szükséges volna az értékes érem- és pénzgyűjteményt is rendezni, a régi pénzek pontos korát megállapítani, kívánatos volna a nagy mennyiségben meglevő sarkantyúknak és más harci eszközöknek, fegyvereknek, régi ruházati tárgyaknak a korát is tisztázni, és elsősorban közérdek volna a régi ruhaneműeket a pusztulástól megóvni."

1940-ben kerül sor az akkor 13.245 darabból álló gyűjtemény évtizedek óta esedékes - és lényegében utolsó - rendezésére, melyet országos hírű szaktekintély, a kecskeméti városi múzeum igazgatója, dr. Szabó Kálmán végzett el. A számbavétel és a szükséges selejtezések után régiségtár tárgyait több csoportra bontva helyezték el a szekrényekben: Temetkezési urnák Kr.e. 2500-1000-ig - Agancsból, csontból és kőből készült szerszámok - A magyarországi őskőkor szerszámai - Kagylóból, csigából, állatfogakból készített nyakdíszek - Őskori népek szerszámai és edényei - Szarmata-jazyg ékszerek - Szkitha övdíszek és nyílhegyek a Kr.e. VI-III. századból - Római edények - Avar övdíszek és karpereczek - Népvándorláskori gyöngyszemek és orsógombok - Honfoglaláskori magyar ruha- és szerszámdíszek - Magyar ékszerek a X-XIII. századból - Magyar nyílhegyek a X-XVII. századból - Magyar gyűrűk és gyűszűk a XIII-XVIII. századból - Párták és női ruhakapcsok, arany szálakból szőtt csipkék és hajtűk a XVIII. századból - Halasi viselet - Kunsüveg - Fegyverek, sarkantyúk, kengyelvasak, zabolák, gazdasági eszközök, kulcsok és lakatok.

Egy évvel később - igaz, zárható üvegszekrényekben - a gimnáziumi épület folyosójára került a régiséggyűjtemény, ahol "tanulságos anyaga állandóan az ifjúság szeme előtt van." A költözés igazi oka ennél prózaibb: a régiségtár eddigi helyiségeit internátusi hálótermekké alakították át. Ezzel gyakorlatilag le is zárul a halasi gimnázium nagy hírű régiséggyűjtemé-nyének története. Utolsó megbízható adatunk 1944-ből való, ekkor a gyűjtemény 13.261 tárgyból állt. A II. világháború végén a halasi gimnázium épületét szovjet katonai kórház céljaira sajátították ki. A tanárok és diákok 1945 novemberében térhettek vissza "az ősi falak közé."

Az elmúlt egy évben a tanszertárak és különösen a régiséggyűjtemény nagyon súlyos károkat szenvedtek. A kárfelmérés 1948/49-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint a 13.261 darabot számláló régiségtárból mindössze 287 tárgy maradt meg. A szemtanú, Nagy Czirok László szerint "a civil lakosság a régiségtári szobákat is feldúlta," később pedig "a gyűjtemény még meglevő tárgyainak egy részét - felügyelet hiányában - az iskola akkori igazgatójának utasítására az épület takarításakor felgyűlt szeméttel és törmelékkel együtt stráfkocsikon a városi nádasokba hordták."

Így semmisült meg tehát a halasi gimnázium érem- és régiségtára, s vele együtt valószínűleg mindörökre elvesztek Révész György könyvei, lelőhelyes-rajzos lajstromai, egyéb feljegyzései. A jogutód Thorma János Múzeumba az 1950-es évek elején került néhány tárgy, a gimnáziumi Értesítők és a régészeti szakirodalom korabeli híradásai alapján is csak vázlatos elképzelésünk lehet a régiséggyűjtemény egykor országos hírű gazdagságáról.

Az ötvenes évek elején alakult, előbb Révész György majd Thorma János nevét viselő kiskunhalasi múzeum 1955-ben kezdett leltárkönyveiben nyilvántartott tárgyak közül 350-ről állíthatjuk, hogy az egykori gimnáziumi érem- és régiségtárból származnak. A régészeti, néprajzi, helytörténeti jellegű anyag és egyéb dokumentumok mellett egy megkövesedett csiga és néhány kitömött madár is a múzeumba került; utóbbiak nyilván a részben ugyancsak megsemmisült egykori természetrajzi tárba tartoztak.

Nem sikerült nyomára akadnunk a Nagy Czirok László által említett kb. 150 éremnek. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a múzeum jelenlegi ötezer darabos numizmatikai gyűjteményét ezek és a később szerzett, de minden bizonnyal az egykori gimnáziumi éremtárból származó érmék alapozták meg. Az 1960-ban megkezdett numizmatikai leltárkönyv azonban sem az érmék származási helyét, sem bekerülési körülményeiket nem említi, csak annyit jelez, hogy e régi pénzek ismeretlen lelőhelyről kerültek a múzeumba.

A Thorma János Múzeum sok ezer darabos néprajzi gyűjteményében 80 olyan tárgy van, melyek az egykori régiségtárból származnak. Ezek egyrészt edények (bokályok, korsók, kulacsok, stb.), másrészt földműveléssel és állattartással összefüggő eszközök és szerszámok (patkók, zablák, kengyelek, őrlőkövek, sarlók, stb.) Valószínű egyébként, hogy a néprajzi gyűjteménybe az 50-es évek közepén beleltározott tárgyak és tárgyegyüttesek egyrésze is az elpusztult régiségtárból származnak, bár származási helyük megjelöléseként nem a gimnáziumi régiségtár van feltüntetve. Ilyen lehet az a több száz darabból álló, főként kerámiát tartalmazó gyűjtemény, melyet Nagy Czirok László akkori múzeumvezető egy környékbeli gyűjtőtől vásárolt az 1950-es évek elején. E tárgyak ugyanis pontosan olyan jellegűek, mint az egykori régiségtárból a múzeumba került néprajzi anyag. Sajnos azonban a leltárkönyvek vonatkozó bejegyzései, de az irattári és adattári adatok szűkszavúsága vagy teljes hiánya miatt sem tudjuk feltételezésünket igazolni.

A gimnáziumi régiségtár az I. világháború óta nyomtatványokat, dokumentumokat is őrzött. Ezek közül néhány a pusztulástól megmenekülve jelenleg a múzeum Adattárában található. Köztük vannak pl. Jókai Mór levelei, a halasi takács céh anyagának egy része, egy egyiptomi írásos gyolcs keretben, valamint igen sok 1848/49-es ereklye.

A régészeti gyűjtemény közel 200 tárgyáról állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy egykor a gimnáziumi régiségtár több mint 2600 darabos "régi tárgy"- gyűjteményébe tartozott. A leltárkönyvi bejegyzések mellett ("lelőhely" rovatban "Áll. Gimnázium" megjelölés szerepel) sokat közülük korabeli régészeti szaklapok vagy könyvek leírásai rajzai vagy fotói alapján azonosíthattunk. A közölt leletek és leletegyüttesek egy méltán országos hírű, igen gazdag és rendkívül szép tárgyakat tartalmazó régészeti gyűjtemény képét sugallják. Nem is lehet véletlen, hogy a II. világháború végén részben elpusztult, részben elkallódott halasi gyűjteményből még a bécsi Kunsthistorisches Museumba is kerültek avar kori leletek.

Talán szerencse, hogy a múlt század végén és a századfordulón a környékről előkerült híres nagy leletek (fehértói középkori kincslelet, kígyóspusztai kun öv, csólyosi kun sír teljes anyaga, balotaszállási kun kincslelet) még akkoriban a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Mert bár sokkal jobban szeretnénk a területileg illetékes tájmúzeum gyűjteményében tudni őket, lehet, hogy a halasi gimnázium érem- és régiségtárának megsemmisülésével ezeket az országos hírű leleteket is csak egykori híradásokból ismernénk.

Irodalom
Wicker Erika
"Halasi múzeum" I. Régiséggyűjtemények, múzeumalapítók a múlt századi Kiskunhalason (1824-1874). Halasi Téka 9., Kiskunhalas, 1989.
"Halasi múzeum" II. A gimnáziumi érem- és régiségtár története (1874-1949). Halasi Téka 10-11., Kiskunhalas, 1990.

A Thorma János Múzeum 50 éve (1950-1999)

(Írta: Szakál Aurél)

A kiskunhalasi múzeumi gyűjtemény 1874-ben jött létre. A 125. évfordulón leleplezett emléktábla felirata szerint: "Révész György régiséggyűjteményét Szilády Áron lelkész, akadémikus és Gyárfás István egyháztanácsi főgondnok, akadémikus vezetésével megvette a Kiskunhalasi Református Egyház 1874. április 9-én. Ebben az évben a Révész-gyűjtemény és a református líceumi gyűjtemény egyesítésével létrejött a Halasi Múzeum", későbbi közkeletű nevén a gimnáziumi régiségtár. 1935-ben az új Csipkeházban Nagy Czirok László városi tisztviselő a saját gyűjte-ményéből és másoktól szerzett (pl. a régiségtártól kölcsönzött) tárgyakból új kiállítást, ill. gyűjteményt szervezett. A néhány száz tárgyat faliszekrényekben, vitrinekben, rész-ben a termek falán helyezte el a Csipkeház művészi berendezését vezető Latabár Károly iparművész segítségével.